A több munka: zsákutca – a könyvtárban is

Munka Törvénykönyvének erőteljes lazításával. Ezzel a vállalatok halogathatják a technológiai beruházásokat, miközben a versenyképességi reformok a kormány oldaláról is évek óta késnek. A 2018-as volt az az év, amikor hatalmas lehetőségünk lett volna a közszféra reformjára, nagyon sokat beszéltünk Ausztria utoléréséről, a versenyképességi fordulatról, azonban úgy döntöttünk, hogy a felzárkózáshoz szükséges termelékenység növelése helyett (ismét) a munkára koncentrálunk.
A kabinet azonban végül újra a mennyiségre helyezte a hangsúlyt. A munkaerő (ismételten) mennyiségi fókuszú megközelítése pedig stabilizálja a helyzetünket a közepes jövedelem csapdájában. Hiába hallhatjuk ugyanis, hogy Magyarország nem a bérmunkára szeretne berendezkedni és nem arra akarja építeni a versenyképességét, hogy összeszerelő-üzemként működjünk tovább, idén mégis ebbe az irányba léptünk a modernizáció, szerkezetátalakító termelékenységnövelés helyett. Miközben mindannyian tudjuk, hogy a sikeres országokban a felzárkózást a munkaerő minőségének javítása (színvonalas oktatás és egészségügy) és a termelékenység növekedése hozta el.
– A vonatkozó diagram megmutatja, hogy a sikeresen felzárkózó országok milyen arányban építettek a technológiára / hatékonyságra, a munkára illetve a tőkére: link .
– Halmai Péter közgazdász link is a hatékonyság fokozása mellett teszi le a garast. Kérdés persze, hogy a könyvtárügy jelen irányítói – és persze az egyes könyvtári döntéshozók – látják-e az összefüggést. (MG)