Nagyon kevesen olvassák el a legújabb cikkeket a gépi tanulásról vagy a genetikai tervezésről, úgyhogy sokkal inkább a regények, filmek és a tévésorozatok alakítják azt, hogy mit értünk meg korunk legfontosabb technológiai, társadalmi és gazdasági fejlődési kérdéseiről. Ez azt is jelenti, hogy a sci-finek sokkal nagyobb felelőssége van a tudományos valóság ábrázolásában, különben csak téves elképzeléseket táplál az emberekben, vagy rossz problémákra irányítja a figyelmet.
A frissen látottak közül a Black Mirrort link kifejezetten ajánlom, a legtöbb epizódja valódi társadalmi problémákra fókuszál, nem pedig apokaliptikus szcenáriókra. Általában elég éles szemmel vizsgálja, hogy a valósághű technológiák – például hogy folyamatosan felvehetünk és később lejátszhatunk mindent, ami a nap folyamán történik velünk – hogyan változtathatják meg akár a szerelmi kapcsolatainkat.
De a kedvenc sci-fi könyvem még mindig Aldous Huxley Szép új világa, ami valószínűleg a 20. század legprofetikusabb könyve volt. Sztálin és Hitler idejében egy olyan disztópikus jövőt vázol fel, melyet a fogyasztás és a biotechnológia ural, és amelyben a boldogság a legfőbb érték. Ma sok ember könnyen félreértené, azt képzelné, hogy ez egy utópia.
Index