Működik-e a könyvtáros szakmában a Curley-hatás?

Curley-hatás: elvándorolnak a közösségből a magasabb igényű emberek, akik képesek lennének a változtatásra, így hosszabb távon a csak a rendszer fenntartásában érdekelt emberek maradnak a rendszerben. (Bővebben : link p. 327)
Nos, feltehetően igen, de mérés nélkül nehéz véleményt mondani. A könyvtárügy kontraszelektívnek, belterjesnek tűnik, ugyanis
– évtizedek óta nincsenek átütő gondolatok, melyek az újító szándékú munkatársaknak inspirációt jelentenének
– a közalkalmazotti bérek nem versenyképesek; csak a szakmai lelkesedés maradna, de
– a szakmai hierarchia merev, az előmenetel feltétele sokkal inkább a helyezkedés, mint a szakismeret függvénye (a kontraszelekcióról ld pl.: link )
– a könyvtár jellemzően nem rugalmas munkahely az y, illetve a későbbi generációk számára
– a könyvtárak általános imázsa sokkal inkább az értékőrzést, mint az innovációt hordozza
– a közalkalmazotti (könyvtári) kötöttségekhez egy-másfél év alatt hozzáidomult munkatársak már sokkal kevesebb eséllyel tudnak más munkahelyet megcélozni
– elenyésző a szakma határain keresztül ívelő munkaerő-áramlás, amim az időnként belengetett életpálya-modell is ronthat.
Ennek alapján feltételezhető, hogy a pályaorientációs szelekció után röviddel még működhet a Curley-hatás, utána már csak kis eséllyel. A belterjes pályán maradás azonban nem az innovációt szolgálja. (MG)