Z. Karvalics László: – A biológiailag adott információkezelő képesség meghaladása már régóta zajlik extra-szomatikus információtechnológiai megoldások fejlesztésével. Amikor az optikai eszközök segítségével az észlelés tartományait a makro- és mikrotartományokban kiterjesztjük, senki nem nevezné “intelligensebbnek” a távcsövet vagy a mikroszkópot az emberi szemnél. Csak nagyobb felbontásúnak. Amikor memóriánk korlátait listákba és katalógusokba tárgyiasított módon küzdjük le, ezeket a dokumentumtípusokat sem mondjuk “intelligensebbnek”, mint az embert, hanem egyenesen az emberi intelligencia meghosszabbításaként tekintünk rájuk. Amíg a számológép nem automatikusan, hanem emberi beavatkozást igényelve növeli meg a számolásteljesítményt, addig fel sem vetődik, hogy intelligens volna a masina, amely segít a komputációban. S amíg az immár automata gép csak számol és adatot dolgoz fel, addig sem tűnik intelligensnek – csak akkortól kezdve, amikor eltűnik a szemünk elől a műveletvégzés folyamata és logikája, és csak annak, számunkra jelentést hordozó kimenetét látjuk.
Emiatt – és a fogalom elterjedtsége miatt – “megtartjuk” az “intelligencia” kifejezést és az “intelligens” jelzőt, de avval a megjegyzéssel, hogy azt metonimikus értelemben használjuk, a megértést és a párbeszédet megkönnyítendő.
(Ez az anyag segít a Mesterséges intelligencia az információkeresésben és -feldolgozásban link c. konferenciára való felkészülésben.)
Információs társadalom 2015/4., p. 15