Bár az egyetemi könyvtárakat mint fizikai tereket egyre több hallgató használja, a doktoranduszok és a kutatók már nem járnak könyvtárba, inkább a távhasználat a jellemző rájuk. Gyakran tudatában sincsenek annak, hogy éppen a könyvtár digitális forrásait használják, amikor a Google Scholar felületén keresnek. A könyvtárosoknak ezért új szolgáltatásokat és új együttműködési módszereket kell kialakítaniuk, hogy ne veszítsék el végleg a kutatók szemében a jelentőségüket. Láthatóvá kell válniuk, sőt, proaktívnak kell lenniük, hogy jobban részt tudjanak venni az oktatási és kutatási folyamatokban.
Erre a tanulmány két munkamódszert ismertet és hasonlít össze: az úgynevezett beépített könyvtárosságot (embedded librarianship) és az összecsomózott jellegű munkavégzést (knotworking). Ez utóbbi az ismertebb a szerzők számára, hiszen az 1990-es években Finnországban fejlesztették ki több szakma képviselőinek együttműködésére. A lényege az, hogy egy munkacsoport bizonyos célért dolgozva együttműködik, amelynek során egy részfeladatra egy “csomó” jön létre, amely szorosabban dolgozik együtt, majd ha megoldották a problémát, “felbomlik”. A vitákkal és megbeszélésekkel kísért közös munka egyben tanulási folyamat is, állandó visszacsatolással.
A Helsinki Egyetemi Könyvtárban link a kutatószolgálat külön szervezeti egységet kapott, növelve a könyvtár szakmai presztízsét is a kutatók szemében. Emellett az új munkamódszer részleges elterjedése és a kutatói igények fokozott figyelembevétele is ennek a projektnek köszönhető. (A változások kezelése egy felsőoktatási könyvtárban a knotworking kultúrájának kialakításával; ref.: Szabó P.)
Humanus