Az információ-visszatartás ‘kultúrája’ – 2. Akkor szólunk, ha biztonságban érezzük magukat

A link anyagot folytatva:
A VitalSmarts 1025 menedzser és alkalmazottat kérdezett meg, mikor volt olyan problémája a munkában, aminek nem adott hangot. Mi volt ez a történet és mi lett a következménye a szervezetben. A kutatók több száz választ kaptak, amelyet öt kategóriába tudtak sorolni. Ezek a legáltalánosabb és legköltségesebb témakörök az információ-visszatartás kapcsán:
– Harapós kollégák: Konfrontáció elmulasztása a durva, tiszteletlen munkatársakkal szemben. Előfordulhat részükről durva nyelvezet, zaklatás, információ-visszatartás vagy a visszajelzés hiánya.
– Stratégiai ballépések: Felszólalás elmulasztása a pontatlan vagy hibás gondolkodással szemben. A probléma súlyosbodik, ha a vezetés anélkül hoz döntéseket, hogy a szakértőkkel konzultálna vagy reagálna aggályaikra.
– Lusta és inkompetens kollégák: Beszélgetés hiánya a rossz rossz munkamorálról, hozzáértés vagy elköteleződés hiányáról közvetlen a munkatárssal vagy a felettessel.
– Bántalmazó főnökök: Nyílt beszéd elmulasztása azokról a károkról, amit a hatalomban lévő tesz, hogy a saját akaratát előtérbe helyezze.
– Menedzsment-káosz: Tisztázás hiánya, mikor az emberek bizonytalannak érzik magukat a szerepükkel, felelősségükkel, határidővel kapcsolatban. A biztonságérzet hiánya akadályozza, hogy tisztázzák a helyzetet.
Ezekben az esetekben az emberek gyakran inkább egymásnak panaszkodnak (78%), plusz vagy felesleges munkát csinálnak (66%), töprengenek a problémán (53%), vagy dühösek lesznek (50%). Ezek nem csak nem segítenek, de költségesek is. A válaszadók 40%-a elismerte, hogy ezzel két hetet is veszteget a munka helyett. Átlagosan egy embernél a költségek elérik a 7,5 ezer dollárt. A bonyolultabb beszélgetések elkerülése a minta 20%-a szerint több mint 50 ezer dolláros kárt okoz. Mivel minden megkérdezett legalább egy esetet tudott azonosítani.
Szerencsére a kultúra megváltoztatható. Az emberek akkor szólalnak fel, ha biztonságban érzik magukat és feljogosultnak a megszólalásra. Ezért minden vezetőnek bátorítani kell az alkalmazottakat, és biztosítani őket, hogy szívesen veszik az észrevételeiket.
Először nem azon kell gondolkodni, hogy mi történik a felszólaláskor. Hanem azon, hogy milyen következménye lehet a hallgatásnak. A problémákat érdemes túlzott érzelmek, például harag vagy undor nélkül elmondani a másiknak. Biztosítsd a másikat a pozitív szándékodról, hogy ő se érezze magát bizonytalannak. Bátorítsd a másikat, hogy nyugodtan ellentmondhat a véleményednek, csak induljon el a párbeszéd a problémáról. (ref.: Habók Lilla)