A szervezetekben a munkatársak habitusának megoszlása átlagosan: haszonlesők (kapcsolataikban az önérdek vezérli) (19%), adakozók (25%) és játékosok (akik megpróbálja egyensúlyban tartani az adok-kapok mérlegét) (56%).
Az adakozók teljesítménye a legváltozatosabb. Gyakran feláldozzák magukat, emiatt nem haladnak saját munkájukkal, viszont jobbá teszik a szervezetet. Minél több a mentorálás, annál jobban teljesít a szervezet egésze, minden mérhető szinten: több profit, jobb ügyfél-elégedettség, munkaerő-megtartás, alacsonyabb működési költségek.
Az adakozók számának növeléséhez…
1. Érdemes megkönnyíteni a szervezetben a segítségkérés lehetőségét. (A jótétemények 75-90%-át egy kérés indítja el.) De sokan nem kérnek segítséget, mert nem akarnak inkompetensnek tűnni, nem tudják, hová forduljanak, vagy nem akarnak másokat terhelni.
2. Tudatosan válasszuk meg, ki kerüljön a csapatba; gyomláljuk ki a haszonlesőket.
Vannak rossz modorú és jó modorú adakozók. A rossz modorú adakozók a legalulértékeltebbek, mert ők adják a kritikai visszajelzést, amit senki sem akar hallani, pedig mindenkinek meg kéne. Sokkal jobban kell értékelnünk ezeket az embereket, nem pedig idő előtt leírni őket, mondván: “Eh, olyan lópokróc, nyilván egy önző haszonleső.”
Ha mindezt jól csináljuk, ha kiirtjuk a Haszonlesőket a szervezetből, ha támogatjuk a segítségkérést, ha megvédjük az Adakozókat a kiégéstől, és bátorítjuk őket saját céljaik elérésére, és abban, hogy segítsenek másoknak, megváltoztathatjuk az emberek fogalmát a sikerről. A verseny mindenáron történő megnyerése helyett az emberek rájönnek, hogy a siker igazából az értékhozzáadásról szól.
Hiszem, hogy a legértelmesebb út a siker felé az, ha másokat sikerhez segítünk. És ha elterjesztjük ezt a hitet, ezzel feje tetejére állíthatjuk a paranoiát. Ennek is van neve: “Pronoia.” A pronoia az a fantasztikus tudat, hogy a többi ember a mi jóllétünkön dolgozik.
TED