452 milliós karcsúsítás és “némely döntéshozó személyi alkalmatlansága”

“Hiller István gondolkodó és cselekedni akaró miniszter. A kulturális szféra és az üzleti, illetve nemzeti tőke összefogását célzó “kísérlete” példamutató. A gondolat kiváló a megvalósítás sikerétől függetlenül is. E sorok írója immár másfél évtizede próbálja hasonlóképpen “kísérteni” a kulturális döntéshozók különféle, magas és becses köreit, hogy a rendszerváltás utánra várt (és sajnálatosan elmaradt) “szponzorálási robbanást” a maguk eszközeivel igyekezzenek előmozdítani, de ez eddig — néhány bátortalan és hamvába holt kísérlettől eltekintve — nem történt meg. A hazai kultúraközvetítés feladatának meghatározása, jövőképének konzekvens és átgondolt megtervezése — “hála” a kormányváltásoknak és némely döntéshozó személyi alkalmatlanságának – – szintén nem történt meg. (…) A megyei, akadémiai, egyetemi és NKÖM- könyvtárak 452 milliós, a területi művelődési intézmények negyvenötmilliós, az állatkertek kilencvenhétmilliós, az országos közművelődési intézmények kilencvenötmilliós, az állami pénzeket is felhasználó “közszolgálati” fesztiválok százhúszmilliós “elvonási tünete” katasztrofálisan érinti a fenti területek működését, fenntartását.” – írja Márta István.