A győri börtönben mindent megtesznek annak érdekében, hogy az intézmény ne burkolózzon a titokzatosság félhomályába, ellenkezőleg: felméréseket végeznek a témában, meghívják a média képviselőit a kulturális rendezvényeikre (és ha nem tudnak elmenni, sajtóanyagot küldenek), mentorként bevonnak újságírókat a börtönrádió működtetésébe, sőt látogatócsoportokat is fogadnak. A megyei könyvtár dolgozói is egy ilyen börtönlátogatáson vehettek részt. A két intézmény között létező együttműködés miatt adta magát a lehetőség, ők pedig éltek vele. És nem bánták meg.
Átfogó tájékoztatást kaptak a mai modern büntetés-végrehajtási rendszer működéséről, különös tekintettel a reintegrációs feladatokra és a nyilvánosságra. Sok mindent megtudtak a győri börtönről is, pl. hogy a fogvatartottaknak csak mindössze 20-25%-a tölti tényleges büntetését, nagy részük még előzetes letartóztatásban van. Hogy ez miért fontos? Egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy ítélethirdetés után is az intézményben maradnak (erről egy bizottság dönt, figyelembe véve a fogvatartott érdekeit), ezért hosszabb távú oktatásban gondolkodni elég nehéz. Márpedig a reintegrációs munka egyik alappillére a képzés; most éppen egy festő-mázoló-tapétázó tanfolyam zajlik a börtönben. Másrészt az előzetes letartóztatásban lévők nem dolgoznak, ezért egész napra hasznos elfoglaltságot kell biztosítani nekik a TV-n kívül is. Például könyveket (amelyeket listákból választanak ki, és a könyvtáros szállítja a zárkákba), társasjátékokat, melyeket szintén kölcsönözni lehet (a sakk a legnépszerűbb), versenyeket, szakköröket, csoportos foglalkozásokat. És ott van az ország Vác után másodikként megalakult börtönrádiója (Sing Sing FM), valamint az információs képújság, melyeket – természetesen felügyelet mellett – fogvatartottak üzemeltetnek, éppúgy, mint a könyvtárat.
Győri Szalon