Könyvtár és építészeti remek, mely egy európai nagyváros jelképévé vált – ezek maradtak meg bennem az internetes ismerkedésből, mikor Koppenhága “meghódítására” készültünk.
Mivel a város központjától távolabbra volt a szállásunk, ezért meg kellett találnunk azt a pontot, ahol világot látni akaró, de kispénzű utazóként melegedhetünk (hűtözködhetünk), ahol elfogyaszthatjuk úti szendvicseinket, ahol biztosan van az utazó számára fontos mosdó. Azt reméltem, hogy Koppenhágában ilyen lehet a Fekete Gyémánt. Így is lett, és mellette egy kicsit beletekinthettünk a működésébe is.
Régi épülete felől közelítettük meg. A parlament közelében található, a történelmi hangulatot őrzi. Itt nem találtunk bejáratot. A régi épületet megkerülve, átkelve az épületegyüttest kettőbe szelő közúton, érkeztünk a vízpartra épült modern részhez. Kívülről két világ, melyet egy függőfolyosó köt össze. Az új rész kívülről és belülről is grandiózus. Vízre néző hatalmas szakadék; mindkét oldalán méretes terek nyílnak. Geometrikus tömbje önálló látványelem, mely megjelenésében egyáltalán nem kötődik a régi épülethez, érdekes módon így nem is homályosítja el azt. Funkciójukban azonban szervesen illeszkednek és lesznek egységes egész. Mindkét épületrész azt adja, amiben a legjobb (pl. a történelmi rész a klasszikus olvasóterem, az újban pedig vendéglátás, bolt, információ, kiállítóhely és másfajta olvasótermek). (Czupi Gyula)
Fotók a link oldalon láthatók. Forrás: CzGy, link , link , link )
Czupi Gyula