Mi a dehumanizálás? – Úgy mutatni be embereket közvetlenül érintő dolgokat, folyamatokat, hogy minimalizáljuk annak emberi vonatkozásait. Az ilyen kommunikáció az autoriter diskurzus sajátja, pl.
– jogi nyelv, akadémiai diskurzus stb. (nem jogi, akadémiai közösségben)
– személyek megnevezésének kerülése (pl.: “Úsznak” a Tanú c. filmben)
– a cselekvés helyett történés kifejezésének túlsúlya.
A szakmában tapasztalható néhány példa:
– aláírás nélküli levelek (az egyszerű feledékenység szintjén túl) pl. a Katalist levelezőlistán; ilyen az évek során néhány fordult elő, de minősített esetben
– hivatalos levél / közlemény alá nem írása könyvtári szervezet, intézmény vezetője esetében
– ember helyett a funkció megnevezése (pl. levél aláírásaként pl.: “kölcsönzés” a “kölcsönző könyvtáros(ok)” helyett.
A dehumanizálás ellenében hat pl. a minőségirányítás is, amely elvárja az egyértelmű felelősségi viszonyokat: egy hivatalos irat esetén is meg lehessen állapítani az alkotó személyét.
Ha tehát a fentiekhez hasonló jelenségekkel találkozol, nagy esély van arra, hogy az adott szervezetet merevebb hierarchia, autokrácia s annak folyományaként felelősséghárítás jellemzi. (MG)
KIT-információ