A Manchesteri Központi Könyvtár kör alakú épületében valami fűtési hiba miatt fázósan ücsörögtem, körülöttem ugyancsak dideregtek a kommunikációs szakemberek, akiket annak a kongresszusnak az előkészítésére hívtak össze, amely erre az esztendőre Manchestert Európa Tudományos Fővárosává avatja. A szünetben viszont a vendéglátók egy épületen belüli túrára invitáltak a Financial Times, a Nature és más lapok tudományos szerkesztőivel együtt. Végighurcoltak a híres zenegyűjteményen, majd az olvasótermen is, és épp kezdtem volna átkozni, hogy nem öltöztem melegebben, amikor a pinceraktárban kísérőnk előhozta az itt őrzött 70 ezer kötet legrégebbikét, a római jog összefoglalását tartalmazó Codex Justinianus XIII. századi másolatát. Na, ez már kezdte átmelegíteni a szívemet! Az eredeti írás csak a bőrből készült gyönyörű lapok közepét töltötte ki, attól kifelé a széleket az évszázadok során hozzátoldott jegyzetek töltötték be.
A kódex csak a mi kedvünkért került elő, ám egy emeleti teremben szürke párnákon a tudománytörténet igazi kincsei hevertek, közszemlére téve. Nem akartam hinni a szememnek, olyannyira, hogy hazaérkezésem után még vissza is írtam ottani útikalauzunknak, valóban nem másolatokat lapozgathattunk-e. De nem, Newton, Kepler, Dalton, Vesalius műveinek eredeti kiadásai és Galilei legfontosabb könyvének első angol fordítása kínálta magát a teremben, egymás mellett.
NOL