Vekerdi Tamás: És ki mondta, hogy a jó a tanuló a tehetséges ember? Épp ellenkezőleg: a tehetséges és kreatív ember deviáns, egyenetlenül fejlődik, és utálja, amihez nincs kedve. El vagyunk tájolva, amikor a gyerekeinket a jó tanulásra űzzük. Mindezt egy teljesen idejétmúlt iskolarendszerben, ami tele van zsúfolva olyan információkkal, amelyekre a diáknak semmi szüksége. Nem véletlen, hogy az öregek még mindig emlékeznek a gimnáziumi tananyagukra, míg a tavalyelőtt érettségizettek már alig valamire. A vizsgálatok szerint 9%-ra. Hogy miért van ez? Mert az öregek még kevés és jól strukturált tananyagot kaptak, és ez valódi vezérfonal, orientál a világban. Ugyanakkor a nagy mennyiségű, áttekinthetetlen információhalmaz megjegyezhetetlen, és nem működik sorvezetőként a későbbiek során.
– Akkor mit ér az ötös az iskolában?
VT: Nem sokat? Én úgy gondolom, teljesen félrevezető, hogy osztályzatok alapján állapítsuk meg, hova való a gyerek. Az intelligenciának minimum nyolc fajtája van, az iskola azonban egyetlen intelligenciát ismer, az értelmit, és ennek tíz faktorában kettőt osztályoz lényegében, a lexikális memóriát és a matematikai készséget. A tehetséges gyerek a maga szerteágazó intelligenciájával biztosan nem fog jó jegyeket hozni, és nem lesz a tanárok kedvence.
Nők Lapja Café