Mindennapi hálózataink – a társadalmi tőke reneszánsza

Az emberek a számukra legfontosabb információt leginkább nem leírt formában, dokumentumba ágyazva, hanem közvetlenül másik emberektől, szóban kapják, főleg a számukra fontos hálózatokból. Ezért is érdekes az alábbi cikk. (MG)
Magyarországon az álláslehetőségek közel háromnegyedét informális úton nyerik el. A közbeszédben a kapcsolati tőke gyakran a klientúra fogalmához tapad. Sokszor csak azért, mert a hiányával egyszerűbb magyarázni a személyes kudarcot. Sokakat a szemérmesség, másokat zárkózottságuk tart vissza, de korántsem tudatosan végzik a tevékenységet, s így a hatékonyság is messze elmarad a lehetőségektől. Kiváltképpen a 40 év fölöttiek esetén: ők ugyanis ez ügyben duplán érintettek. Álláskilátásaik nem igazán rózsásak, ellenben ők azok, akik az idő múlásával biztosan kiterjedt kapcsolati hálóra tettek szert — legfeljebb nem tudnak róla. “Normális körülmények között ugyanakkor a kapcsolati tőke hozama kimerül abban, hogy az információszerzés költsége alacsonyabb lesz, a piaci folyamatok időigénye lerövidül” – mondja Sík Endre szociológus. A kapcsolati hálók bizonyos szituációkban militáns módon alakítják egy közösség életét, a politikai-gazdasági elit úgy formálja az állami szerepvállalást, a jogi és a piaci feltételrendszert, hogy az a saját kapcsolati hálóinak kedvezzen.