Az archivált web soha sem lesz az élő web hű mása, és soha nem is vetekedhet vele. Gyors előnyöket kínál: a webről már eltűnt webes források egyetlen másolatát, az egyes webhelyek fejlődését tükröző pillanatfelvételeket, átfogó történeti adatállományokat.
Webarchívumok a 90-es évek közepe óta léteznek (2011-ben 26 országban 42 kezdeményezés működött). Az International Internet Preservation Consortiumnak (IIPC) 48 tagja van, többségükben nemzeti könyvtárak. Az archívumok között vannak kisebb, szűkebb hatókörű, válogató és nagy, országos gyűjtemények. A nemzeti webarchívumokban az Unesco kötelespéldányokkal kapcsolatos ajánlásai alapján a hozzáférés meglehetősen korlátozott. A használóknak személyesen kell felkeresniük a webarchiválást végző intézményeket. Egyes webarchívumok licencek vagy kutatási projektek keretében engednek online hozzáférést a gyűjteményhez.
A webarchívumok történeti dokumentumokat tartalmaznak, amelyeket tájékozódásra használnak az emberek. A következő keresési-böngészési funkciókat lehet használni: URL szerinti, kulcsszavas, teljes szövegű keresés, tematikus gyűjtemények, tematikus böngészés, betűrendes böngészés. A megtekintés újabb eszközei a vizuális megjelenítés és az adatelemzéssel készült összeállítások. Az a lényeg, hogy a használó gyorsan áttekinthesse, annotálhassa, összefüggésbe helyezhesse és vizuálisan megjeleníthesse az archívum tartalmát. (ref.: Hegyközi I.)
Humanus