A jó szándékot és a következő generációkért aggodalmat sokszor tükröző rendezvények…
1. Többnyire az olvasás mennyiségét és a kitalálók szerinti minőséget kívánják növelni, kevéssé a hatékonyságot és befogadó szempontjai szerinti minőségét. A halmazok metszete lehet nyerő.
2. Sokszor a könyvtár kínálatából indul ki, nem a célcsoport — pl. gyerekek — informálódási igényeiből, azaz deduktív megközelítés az induktív helyett).
3. Nagyon hiányos, illetve nagyon kevéssé publikus a projektek eredményesség- és hatékonyságmérése.
4. Legtöbbször a jól olvasókat célozzák, nem a ténylegesen rászorulókat. Az egyébként jól olvasók jutalmazása motivációcsökkentő hatású. Nekik inkább más, gyakorlati tevékenységekre, pl. mozgásra lenne szüksége.
5. Tematikában főként a fikcióra összpontosítanak, nagyon kevés a praktikus információszerzés (mely a veszélyeztetettebb fiúkat tolja háttérbe).
6. Gyakoriak a kényszerkampányok: pl. a TÁMOP-ban vállalni kell valamit akkor is, ha a vizesblokkot kellene felújítani. A pályázatba kerül tehát: Olvasásnépszerűsítés, állománykorszerűsítés, akadálymentesítés.
A nemzetközi tapasztalat a különböző intézmények közös kampányait mutatja hatékonynak.
7. A gyakran hiányos használóismeret hitelteleníti a projekteket, így károkat okoznak az olvasás népszerűtlenné tételét eredményező kampányaikkal. (összeáll.: MG; km.: Steklács János)
— E cikk utóélete a Népszabadságban: link