A felsőoktatási és tudományos könyvtárak számára szükséges új mesterségek — olasz könyvtárosok szerint:
Paolo Gargiulo szerint az elektronikus források könyvtárosa egyrészt ugyan azokat a feladatokat látja el, mint a gyarapító és a folyóirat-könyvtáros, csak éppen megváltozott körülmények és más jellegű dokumentumok között. Ugyanakkor új feladatai is vannak, hiszen nem fix árú kiadványok között válogat, hanem kialkudja a hozzáférés díjait és korlátait, ezeket a korlátokat és engedélyeket éppen úgy be kell vezetnie az intézmény rendszerébe, mint a dokumentum (forrás) meglétét a katalógusba stb. és — magától értetődően — részt kell vennie a források használatának segítésében, oktatásában is.
Pierfranco Minsenti az online információs szolgáltatások koordinátoráról (avagy a könyvtár webportáljának fenntartásáért felelősről) szól. A portál szerinte nem egyszerűen egy technológiai platform, hanem szolgáltatás. A könyvtár szempontjából lényeges vonása, hogy új és szorosabb integrációt jelent a ‘hátsó iroda’ (a rendszerek, az elektronikus források kezelése, metaadatok létrehozása stb.) és a ‘frontvonal’ (dokumentumszolgáltatás, az elektronikus források hozzáférésének segítése stb.) tevékenysége között.
Maddalena Morando az intézményi repozitóriumért felelős könyvtáros alakját elemzi, akinek feladata az egyetem tudományos tevékenységét és eredményeit bemutató kirakat tervezése és kezelése. Ez a tevékenység a célok megfogalmazásával és a tartalmak kiválasztásával kezdődik, ami nem nélkülözheti a megfelelő kommunikációt, a képviseletet, tájékoztatást és támogatást. Végül elengedhetetlen a megfelelő technológia kiválasztása, az új fejlemények figyelemmel kísérése és — szükség estén — alkalmazása. (ref.: Új szakterületek a tudományos könyvtárosok számára.; Mohor J.)
Humanus