Réz problémaként veti fel, hogy az internet a tudás szerkezetét is nagymértékben átalakította, hiszen ma már az okosított eszközöknek köszönhetően a diák folyamatosan ellenőrizheti, hogy tanára nem tévedett-e egy évszámmal vagy ténnyel kapcsolatban. Fábri úgy látja, hogy az ismeretszerzés nem változott meg, a különbség csak az ismeretfeldolgozásban érhető tetten. Szerinte a probléma abban áll, hogy a tudáshoz, ismeretadáshoz szorosan kapcsolódó autoritás összedőlni látszik: a tanár tudása már nem szent és sérthetetlen. Tari Annamária azonban úgy gondolja, hogy nem ajánlott ebbe a régi tekintélyi pozícióba való kapaszkodás, hiszen ez csupán egy folyamatosan változó konstrukció. Szerinte inkább azt kellene felismerni, hogy az információ birtoklása nem tudás és, hogy a valódi tudást továbbra is csak a régi típusú lineáris módon — elolvas, átgondol, megtanul, elmélyít, visszaad — lehet megszerezni. Fábrival egyetértenek abban, hogy vannak olyan tudományterületek, amelyek később sem változhatnak meg az internet hatására — például nem lenne jó, ha az orvos a Wikipédián keresgetné, hogy mi a bajunk. Szerintük tehát a tudásszerzésbe alapvetően még nem hatolt be a digitalizálódás, a tudás és a hagyományos kommunikáció még nem vált teljesen érvénytelenné.
Prae