Biciklin viszik az internetet az eldugott falvakba a bangladesi ‘infóhölgyek’. A kék-rózsaszín egyenruhás fiatal nők egyéni vállalkozók, akik részt vettek a D.Net szociális vállalat három hónapos képzésében, majd saját laptoppal járják a vidéket. A számítógép-vásárlásra fölvett hitelt az internethasználati díjból törlesztik, a tarifa az ottani viszonyokhoz képest borsos, óránként három dollár. A falusi internetfutár egyik legnépszerűbb alkalmazása a Skype-videotelefonálás, mert a családfenntartók közül sokan vendégmunkások az otthonuktól több ezer kilométerre. A számítógépek fel vannak szerelve a D.Net multimédiás tartalmaival is, amelyek a többi között segítenek felismerni és kezelni a növénybetegségeket, tanácsot adnak egészségügyi és jogi kérdésekben. Az utóbbiak már csak azért is fontosak, mert a bangladesi nők túlnyomó többsége otthon szül, és előtte sem részesül orvosi ellátásban, sokan közülük pedig a családon belüli jogaikkal sincsenek tisztában. A 150 milliós Bangladesben alig ötmillióan férnek hozzá az internethez, ezen az 56 infóhölgy egyelőre keveset tud változtatni. Több fejlődő országban sokan az írástudatlanság miatt sem tudják használni az internetet. Egy európai konzorcium nemrég Maliban olyan hangalapú mobiltelefonos internetszolgáltatást mutatott be, amely leginkább a telefonos ügyfélszolgálatok menüjére emlékeztet. Úgy lehet navigálni a hangos hírek közt, mint egy hagyományos hírportálon, de akár mikroblogot is lehet vezetni.
HVG (regisztrációval) 32. sz.