Az optimista prognózisok szerint ma a könyvtárakban egy új, nem megfélemlített nemzedék dolgozik, amely megtanult jogaiért küzdeni, értékelni a könyvtári projekteket és pályázatokat nyerni. A más szakterületekről érkező szakemberek határozzák meg a könyvtárügy jövőjét. A kérdést a szakma két vezető egyénisége, U.N. Stolârov és E.R Sukiasân tanulmányozta, … felfedi a lelki szegénységet, a hivatástudat hiányát, ugyanakkor nem kételkedik abban, hogy a könyvtárosok Oroszországban is megtalálják helyüket az információs társadalomban. A szakma tekintélyének helyreállításához A könyvtárak és a könyvtárosi hivatás presztízse állami programot ajánlja.
A szerző viszont abból indul ki, hogy minden szakmában az emberi erőforrások a szakszerűség és az aktivitás szerint rétegeződnek. Az 1986?1990. évi vizsgálatok szerint a különböző könyvtártípusokban az emberi erőforrások öt szakmai-pszichológiai rétegbe sorolhatók: az élcsapat, a derékhad, a középszint, a ballaszt és a ‘zarándok’. Az egyes rétegekbe tartozást tesztlapok alapján állapították meg. A feldolgozás során a ‘ballaszt’ réteget egyesítették a ‘középszinttel’. (Sukiasân véleménye szerint a ‘ballaszt’ réteg a nagykönyvtárakban a munkatársak 30%-át teszi ki.) Országos helyzetkép: élcsapat 12?5%, a derékhad 35?7%, a középszint 43%?7%, a ‘zarándok’ 10?5%. A munkatársak mintegy fele az első két rétegbe tartozik, ők adják a könyvtáros szakma magját. Véleményük szerint ahhoz, hogy valakiből valódi könyvtáros legyen, tehetségre vagy született adottságra van szükség. Az élcsapat szerint a könyvtárosok nem konzervatívak, nagy részük a gyökeres változások híve. (ref.: Viszocsekné P. É.)
Humanus