Hiába készülnek a világ koncerttermeiben és operaházaiban sokszor unikális hangfelvételek, azokhoz — ma még — csak elvétve férhet hozzá földi halandó.
A Zeneakadémián ‘Ez az ezres felvételtömeg zárt archívumként működik, de tervezzük, hogy bizonyos részét néhány éven belül nyilvánossá és kutathatóvá tesszük. 2013-tól pedig, rövid próbaperiódus után, az előadásait évek óta közvetítő New York-i Metropolitanhez és a londoni Covent Garden Operához hasonlóan mi is szeretnénk efféle szolgáltatást nyújtani’ — így a főmérnök.
— További példák: Magyar Ráció, Carnegie Hall, Müpa (mint műsorgyártó!), Berlini Filharmonikusok.
Egy gondolat bánt engemet az Elzárkózó zenei archívumok felcím alatt közölt cikkel kapcsolatban. Büszkélkedik mindenki, hogy milyen ritkaságok vannak az ilyen-olyan darabszámú kincset őrző archívumokban. De mindez semmit sem ér, ha nem elérhető. Szinte mindegy, mennyiért: ingyen, fillérekért vagy méregdrágán, de ezeket a gyűjteményeket hozzáférhetővé kell tenni. Annak idején, amikor az előadók elvarázsolták a közönséget, aligha gondolták, hogy 60?90 évvel később, miközben a nevükkel példálóznak, meghallgatni már nem lehet őket. (Hornyák Norbert)