Nemrégiben jelent meg Somogyi Ferenc és társai által art A magyar emberitőke-állomány állapota c. kötete. Ez alkalommal érdemes visszatekinteni a szerző közel 20 éve írt megállapításaira. Hogy a cikkben foglaltak mennyire aktuálisak, mindenki maga eldöntheti:
– Személytelenség és egységesítés: ‘Az ügyrend által behatárolt döntési-cselekvési keretek nem engedik meg, hogy az alkalmazott emberi mivoltát, személyiségét ki-bontakoztathassa. Magatartását a hivatali etikett, az elvárt szervilizmus határozza meg. Vágyai, szenvedélyei, intuíciói, ötletei csak abban az esetben terelhetők mederbe, ha a hivatal ügyrendjén keresztül érvényesülnek, viszont az ügyrend eltüntet minden személyességre utaló vonást.
– Valóság kontra vezetés: ‘A hierarchia felső szintjei a szervezeten belül abban érdekeltek, hogy minél centralizáltabb és többszintűbb legyen a struktúra. Ezek a szerveződési elvek kizárják a belső nonkonformizmust, s ezáltal a kritikát. A végeredmény: a csúcsvezetés és a valóság egyre távolabb kerül egymástól.
– Döntéshozatal: ‘Minden főkutya nagyfokú hajlamot mutat a terjeszkedésre, az információ monopolizációjára, ezzel biztosítja illetve erősíti pozícióját. Az ügyrendbe nem foglalt döntést olyan szinten hozzák, hogy a döntéshozó védve legyen azok kritikájától, akikre a döntés vonatkozik.’
(Innováció bürokratikus nagyszervezetekben / Somogyi Ferenc. In: Vezetéstudomány 24 (1993) 10 p. 45-50
Vezetéstudomány