Sipos Anna Magdolna egyetemi docens tíz éve kutatja a második világháború utáni könyvtárselejtezéseket. A betiltott könyvek sok mindent elárulnak a kor kultúrpolitikájáról, annak minden következetlenségével együtt. A kutatót arról kérdeztük, hogyan zajlott a tiltólisták végrehajtása a gyakorlatban, milyen szerzők és művek kerültek indexre, és közülük kik és hogyan térhettek vissza később a nyilvánosságba.
— Hogy talált rá a betiltott művek témájára, és miért ennek a területnek a kutatásával
kezdett el foglalkozni?
— Teljesen véletlenül akadt a kezembe egy ilyen jegyzék, és meglepett a vastagsága. De személyes indíttatásom is volt. 1973-ban egy kisváros könyvtárában kezdtem dolgozni könyvtárosként. A főnököm irodájában volt egy kétoldalas polc, aminek az egyik fele be volt fordítva a fal felé. Amikor már néhány éve ott dolgoztam, megmutatta, milyen műveket tart ott: az ötvenes években indexre tett munkák voltak, amiket nem adott le, hanem egyszerűen elrejtett. A hetvenes években is jöttek még olyan levelek, hogy ezt vagy azt a munkát betiltották, és ki kell vonni a könyvtár állományából. Ilyen volt például évről évre a vajdasági humoristák évkönyve. A főnököm ezeket sem engedte visszaküldeni, mentek a megfordított polcra…
MNO