A könyvtárak eddig a használatot két olyan teszttel vizsgálták, melyek a térbeli korláttól függetlenek: kérdőívekkel és logfájl-elemzésekkel. Mindkettőnek vannak korlátai, melyet nem részletez a szerző, csak azt említi meg, hogy az első esetben a reprezentativitást nehéz biztosítani, illetve a kérdőíves módszer esetében a szubjektivitást nehéz kiszűrni.
A távoli használat tesztje mindkét problémát megoldja: tényszerű, helytől független, s így magas reprezentativitású. A szinkron tesztelés során meglévő internetes eszközöket használnak a résztvevők és a kutató közötti kapcsolatra: a képernyőmegosztást, a chatelést és az internetes telefont (VoIP). Elvileg bármikor elkezdhető a vizsgálat, de a gyakorlatban előbb meg kell teremteni a technikai feltételeket a vizsgálatban részt vevők számára. A vizsgálatot vezető így élőben tudja követni a vizsgált személy minden mozdulatát. Többféle módon is elvégezhető a vizsgálat: 1) olyan szoftverrel, amely lehetővé teszi a képernyőmegosztást, 2) olyan ingyenes szoftverrel, amit erre a célra fejlesztettek ki (pl. a Mikogo), 3) egy olyan kereskedelmi szoftver beszerzésével, ami minden technikai követelménynek eleget tesz (pl. Webnographer). (ref.: Murányi L.)
Humanus