A beszélgetésre azután került sor, hogy a cég éves találkozójára a Karesszel együtt csináltam egy olyan meglepetést, amitől nem csak nekik, de nekem is leesett az állam elsőre, amikor feléledt. A flightradar24.com jellegű oldalak ötletét ültettem át a csereüdülésre: ezek a világban szerteszét a levegőben lévő utasszállító repülőgépek aktuális pozícióját jelenítik meg a Föld térképén. A mi térképünkön az oldal keresőjét használók tevékenysége követhető élőben: ki hol lakik, és hová szeretne utazni. Színes pöttyök jelölik a látogató tartózkodási helyét, onnan vezet vonal egy négyzethez, amely területre utazni vágyik épp az illető. Nagyon látványos, egy konferencia-terem sokméteres kivetítőjén méginkább, ahogy a vonalak-négyzetek állandóan mozognak, néha jól megfigyelhetően is, egy-egy pöttyből kiindulva.
A dolognak így önmagában nem sok értelme van, de azért lehet majd mutatni a sajtósoknak, tévében, weboldalakon. A célom inkább az volt vele (ej, mokka, mokka…), hogy megmutassam mi mindent lehet kihozni az informatikából, olyanoknak, akik, akik nem igazán tudják mit lehet a programozóktól elvárni (óh, könyvtárigazgatók…). És ez bejött: megértették, a határ sokkal messzebb van, mint hitték.
Andris, az informatikus/könyvtáros/ember