Saját életem tapasztalata, hogy az ünnep akkor szép igazán, ha azt értelmes és örömteli hétköznapok kísérik. Amikor az építészetre gondolok, nekem elsősorban az ilyen hétköznapi élmények jutnak eszembe. Szeretem a házavatók kitüntetett pillanatait, de az odáig vezető út — talán mert az építészet misztikus erejét az építés teljességében látom — mindig maradandóbb nyomot hagy bennem, mint a megérkezés. Ha tehetem, ezen az úton gyalog indulok el és szándékosan lassan, figyelmesen haladok. Biztonságérzetet nyújt a kitaposott ösvényen való járás, melyről kíváncsiságom miatt mégis gyakran letérek. Minden ekkor dől el.
Hírforrás:
Építészfórum
Építészfórum