Hirsh 2005-ös cikke (An index to quantify an individual’s scientific research output) nyomán a h-index vált az egyik legszélesebb körben használt bibliometriai mutatóvá egy kutató sikerének meghatározására és munkája jövőbeni hatásának előjelzésére. Ezt leginkább — egyrészt — egyszerűségének köszönheti, hiszen egyetlen indikátorról van szó, mely kombinálja a produktumot és a hatást, ráadásul könnyen meghatározható. Másrészt a hivatkozások eloszlásának köszönhető ‘hosszú farok’ (long tail) okozta eltérést is kiküszöböli. Kétségtelen ugyanakkor, hogy vannak korlátai is, leginkább abban, hogy diszkriminálja a különböző publikációs habitusú kutatókat, és gyakorlatilag ‘bünteti’ az igényesebbeket, azaz, akiknek kevés, de gyakran idézett publikációjuk van a dömpingszerűen publikálókkal szemben. Ennek kiigazítását célozza a nagy matematikai apparátussal bemutatott kiegészítő indikátor, amely különbséget tud tenni az azonos h-index értéket elért szerzők között azzal, hogy a legtöbb hivatkozást kapott cikkekhez legközelebb esőket (azaz, amelyek a jövőben valószínűleg sok hivatkozást kapnak) is nagyobb súllyal veszi figyelembe. (ref.: Mohor J.)
Humanus