Nemzeti könyvravatalozó? — az OSZK-költöztetés diskurzusához

Huszonöt éve nem tudom megszokni az épület luxusravatalozó hangulatát. Az elpiszkolt jég színű falak, a fantáziátlan belső tér kijavíthatatlan. Az alábbi szöveg egy csöppet sem lesz elfogulatlan. Az Országos Széchényi Könyvtár dolgáról írok, s ez nekem szinte családi ügy. Pontosabban: otthoni, illetőleg otthonossági. E közintézményt ugyanis a második otthonomnak érzem, a könyvvel zsúfolt polcok között családom társaságában tudom magamat, hiányt csak időm kevéssége miatt érzek. Mint mindenki körülöttem, ha ott vagyok. Sokan vagyunk? Mindig találni ülőhelyet, szabad asztalt. Bár a számítógépek előtt nem.