HVG: Miért maradtunk le [az informatikai–információs fejlesztésekben]?
Nyírő A.: Az 1990-es évek elején nagy lehetőséget szalasztott el Magyarország. Amikor a Postából Matávot csináltak, egy monopóliumot hoztak létre. Ez a mai napig meghatározza a viszonyokat: a szolgáltatás drága, és a szolgáltató megengedheti magának, hogy bizonyos térségekben, ahol üzletileg nem éri meg, egyszerűen ne legyen jelen. A Wififalunak fél éve vége, a válság alatt ugyanis kiderült, a többségi társadalomból hiányzik az igény a segítésre. Pedig még nemrégiben is hívtak a Borsod megyei Szakácsiból: bármit megtennének, hogy legyen netjük. Most vették el a kábeltévéjüket, térerő sincsen feléjük, pontosabban van: a szlovák mobil és tévé bejön náluk. Egy másik probléma a tartalomfejlesztés. A magyar nyelvnek szűk a piaca, csak korlátozottan éri meg fejleszteni rá. De ez az egész magyar médiára igaz. Míg Brazíliában van kifejezetten a szegényeknek szóló, az ő problémáikkal foglalkozó rádióadó, nálunk minden egy elképzelt középosztálynak szól, és senki nem magyarázza el közérthetően, hogy mit kell csinálni például, ha kirúgják a gyereket az iskolából, hogy kell 100 ezer forintból öten-hatan megélni.
HVG