‘A beiratkozott olvasói arányok (18–11,5%), jelentős csökkenése 2–4
évtizedes távlatban félreérthetetlen, miközben a felnőtt népesség iskolázottsági
mutatói jelentősen javultak, s a már emlegetett közép és felsőfokú oktatási
intézményeket aktuálisan látogatók létszáma többszörösére emelkedett a mögöttünk
lévő 20 évben. Miért nem mutatkozik ennek pozitív hatása (…)? A válaszokat
legalább két oldalról kell majd nagyon árnyaltan megfogalmazni. Egyrészt az
oktatási, nevelési, képzési követelmények irányából, különös tekintettel a
tömegoktatás és minőség dilemmája felől, másrészt könyvtárfejlesztési, építési
stratégiánk gyakorlati megvalósulásának tényeiből kiindulva. … Továbbá
ugyancsak keményen kell kérdeznünk. Látványos akciók, tévés vetélkedők,
levelezőlapos, internetes, sms szavazásokkal legalizált, az eredeti műveket 20
percre sűrített, bohókás zanzák 25–25 millió Ft-ért, vagy szerves, lassú,
folyamatos építkezés intézményekben, képzésben, kutatásban, médiapolitikában,
programokban, műsorszerkezetben? Egyszerűbben szólva, átgondolt, hosszú távú
művelődéspolitikában?’ – F: Olvasás, könyvtár- és számítógép-használat :
gyorsjelentés a Tárki és az OSZK 2005-ös vizsgálatáról / Nagy A., Péterfi R.
In: Könyvtári Figyelő 2006/1. p. 5-18