A Harrison-féle felosztás szerint négy szervezeti kultúra jellemzőit közöljük sorozatban: hatalom-, feladat-, teljesítmény és személykultúra. Ha megismerjük őket jobban tudjuk kialakítani a céljainknak megfelelőt.
A hatalmi kultúrát legjobban a következő jellemzőkkel írhatjuk le:
— a cégnél a vezetés nem önálló gondolkodókat, hanem a ‘jó követőket’ becsüli meg,
— a főnök óhaja szent, még akkor is, ha nincs igaza,
— a vezetők döntései nem kérdőjelezhetők meg,
— nem illik, sőt nem is ajánlatos ‘rossz híreket hozni’, kritizálni,
— az információ a személyi hatalom eszköze,
— a változtatást, a megújulást csak a vezetők kezdeményezhetik.
Az ilyen kultúrájú cégekben vagy bármilyen egyéb szervezetekben általában:
— a vezetők túlterheltek
— nagy a bürokrácia,
— az emberek bizalmatlanok egymással, félnek a főnökök köztük lévő ‘füleitől’,
— gyakori impulzív vezetői viselkedés,
— jellemző a rövid távú szemlélet és cselekvés, és
– az energiákat gyakran a ‘belső politizálás’ köti le.
Ennek a kultúrának is vannak azonban előnyei. Ha a vezetés ‘karizmatikus’, el tudja fogadtatni és szimpatikussá tudj a tenni magát a munkavállalók szemében, akkor esélye van arra, hogy a céget jól össze tudja fogni. Így gyors döntések születnek, és az emberek hajlandók lesznek követni a megszabott irányt. Jól működhet ez a kultúra olyan országokban is, ahol az embereket ‘a ne szólj szám, nem fáj fejem’ mentalitásra szoktatták, illetve ahol az emberek azt tapasztalták, hogy ‘akinek a feje kilóg a tömegből, az számíthat rá, hogy levágják’. Ez a helyzet mai napig jellemző a volt szocialista országok, köztük hazánk intézményei, esetenként cégei egy részének működésére is. (további inf.: Menedzsment…)
Csath M.: Interkulturális menedzsment ; Menedzsment — bevezetés 7 vezetői teszttel, 222 információs és könyvtári példával