Interjú Szabó László Róberttel, alias Marabuval.
… ‘A Kádár-érában könyvtáros voltam, ráadásul férfi könyvtáros, ami különleges kiváltság volt akkoriban, hiszen a férfi könyvtárosból lett először a csoportvezető, aztán az igazgató nagy íróasztallal. ’87-ben gondoltam egy merészet, és elmentem újságkihordónak, hogy a nap hátralevő részében rajzolhassak. Akkor még nem nagyon volt glasznoszty, még nem rengett látványosan a rendszer, viszont volt már családom, akiknek zsömlét és tejet kellett venni. Azt hittem, megcsináljuk a nagy magyar képregényt, de nem nagyon volt hol megjelenni. Meglehetős szegénységben éltünk, alig kerestem, bár abban az időben nem ugyanazt jelentette a nyomorgás, mint most. Aztán nemsokára elkezdtek megjelenni a kis helyi, megyei lapocskák, országos terjesztésű vicclapok, amikbe azt rajzoltunk, ami csak eszünkbe jutott, és nem ült senki a szánkra, nem volt fölöttünk kiadó. Mértéktartási öncenzúrát ugyan gyakoroltunk, de a magyar rajz amúgy sem volt soha olyan laza és kemény, mint mondjuk a francia vagy akár a román.’ …
ATV