A szemünkkel kapcsolatos gondokra nagyon érzékenyek vagyunk, nehezen viseljünk, ha valami probléma van a látásunkkal. — Salacz György: Én is ezt tapasztalom, ugyanakkor ma már a betegek sokkal többet tudnak, igyekeznek mindennek utánanézni, informálódnak az állapotukról, kérdéseket tesznek fel — sokszor meglepően jól tájékozottak. De a látás elvesztését — különösen, ha felnőtt korban történik — ma is ugyanolyan tragédiaként élik meg a betegek, mint korábban. Ilyenkor a szakemberek összehangolt támogatására van szükség, a szemésztől a pszichológusig. Sokan az olvasóképességük elvesztését is rendkívül nehezen fogadják el — főleg időskorban jelentkező makula degeneráció az oka –, pedig ilyenkor nem vakságról van szó. A betegnek a környezeti látása megmarad: ismerős helyen tud tájékozódni, és az utcán egyedül közlekedni. Az állapot óriási pszichés traumát jelenthet, jóllehet ilyenkor nem teljes látásvesztésről van szó, sok tekintetben inaktivitásra kényszeríti a beteget. Ma már több gyógymódot is ismerünk, amelyekkel a folyamatot meg tudjuk állítani.
Medizóna