A Könyvtári Figyelő 2003/3. számában olvastuk: … A kanyevszki könyvtári hálózat tagjainak alapító okiratai és könyvtárhasználati szabályzatai az ingyenes és térítéses szolgáltatások sorrendjében sorolják fel azokat a jogokat és kötelességeket, amelyek a célként megjelölt feladatellátáshoz feltétlenül szükségesek. Az árak megállapítása a ráfordított könyvtári munkaerő és az anyagi-dologi költségek arányában történik. A könyvtárosok eleinte kételkedtek a térítéses szolgáltatások bevezetésének sikerében, mondván, az ingyenességhez szokott olvasó nehezen fogadja majd el, hogy a könyvtárban bizonyos szolgáltatásokért fizetnie kell. Eleinte valóban kevesen vették igénybe a térítéses szolgáltatásokat, a későbbiekben azonban megváltozott a helyzet. Az olvasók rájöttek, hogy a térítéses szolgáltatások bevételeit a könyvtárak saját gyűjteményük fejlesztésére fordítják: többek között a dokumentumállományt gazdagítják, méghozzá a kurrens, legfrissebb szak- és szépirodalommal. Bár nem tartozik a térítéses szolgáltatások közé, mégis bevételt jelent a könyvtárak számára a beiratkozási díj bevezetése. Cserébe a könyvtár beiratkozott olvasóit folyamatosan tájékoztatja a körzetben bevezetett legújabb szolgáltatásokról…
Térítéses könyvtári szolgáltatások a krasznodari könyvtárban
Régebbi hírforrás(ok): Mif ili real’nost? / Tat’ana Vladislavovna Ivanova. In: Biblioteka. (2002) 9 p. 24-25. Ref.: Mítosz vagy realitás? A térítéses szolgáltatásokról / ref.: Hangodi Á. In: Könyvtári Figyelő (2003) 3