Aki volt már állásinterjún, az valószínűleg megélte, milyen érzés várakozásteljesen ücsörögni egyedül, figyelve, mikor nyílik előttünk az ajtó és szólítanak minket. A várakozás alatt idegesen tördeljük a kezünk, amely közben alaposan megizzad. A szívünk gyorsabban ver és kiszárad a szánk. Mikor végre behívnak minket bizonytalan léptekkel indulunk az interjúztató felé, és kezünket meg kell hogy töröljük a ruhánk szárába, mielőtt kézfogásra nyújtanánk.
Régebbi hírforrás(ok): Menedzsmentfórum, okt. 7., link