Tudásmenedzsment 5. (Tudásteremtés)

Tudást többféleképpen szerezhet a szervezet. A módszerek: felvásárlás, bérlés, célorientált erőforrások, adaptáció, hálózatok. Most az első háromra vetünk pillantást.
1. Felvásárlás. A gondolatok eredetisége – a szervezeti tudás szempontjából – kevésbé fontos, mint a hasznosságuk. Erre utal Texas Instrumentsnél a “Nem mi találtuk ki, de azért mi csináltuk meg” díj, amelyet a cégen belüli sikeres adaptációkért adnak. A tudás nagyon kényes jószág; sokkal nehezebben helyezhető át, mint a többi erőforrás. Cégfelvásárlásoknál a legtöbb, ami tehető, hogy szerződésekkel és kifizetési megállapodásokkal megpróbálják a kulcsszemélyzetet néhány évre a szervezethez kötni. Másik jellegzetesség, hogy a tudás csak az őt létrehozó környezetben virágzik. Ha a tudás megtartására nincsenek hathatós lépések, akkor a tudás egyszerűen kisétálhat az ajtón [vö.: kontraszelekció a könyvtárak esetén]!
2. Tudásbérlés, amely pl. tanácsadók fogadásakor merül fel. Ám ez a fogadó félben sokszor nem tudatosul. Az élvonalbeli tanácsadók ugyanis sokszor meglepődnek, hogy milyen kevés megbízójuk érdeklődik a tudástranszfer iránt.
3. Célorientált erőforrások. A könyv írja: “Néhány vállalati könyvtár is a K+F-részlegek egy változata, hiszen ezektől is a vállalat számára új ismeretek beszerzését várják el. Különösen érvényes ez olyan könyvtárak esetében, amelyek egy speciális tudással kapcsolatos folyamathoz vagy funkcióhoz kötődnek, ahogyan ez sok tanácsadó cégről elmondható.” Hogy az ilyen belső erőforrások mennyire kihasználtak, az a könyvtárosok potenciálján, pr- és marketingmunkáján, valamint fenntartó tudatosságán múlik. (összeállította: MG)