Miként értelmezzük és kezeljük a változással szembeni ellenállást munkatársainkban, és – vezetőként – mindenekelőtt saját magunkban? Herodotos kissé átköltött mondása – csak a változás állandó – napjaink globalizálódó gazdasági környezetében ma még talán igazabb, mint bármikor a múltban volt. Az új megoldások, termékek és szolgáltatások gyors elterjedése, a cégek működésének összefonódása, sőt a piaci kényszer diktálta összeolvadásuk nagy kihívás a vállalati szervezetek számára, és ez alól senki sem kap felmentést.
— A participációban gyenge, hierarchikus szervezetekben gyakori, hogy a munkatársak energiáik egy részét arra használják fel, hogy ellenálljanak a felülről érkező utasításoknak. Ezzel egyidőben ugyanők azonban kénytelenek meg is felelni az elvárásoknak. E helyzet azon túl, hogy lélekölő, a szervezet hatékonyságát jelentősen rontja. A változó körülmények között működő könyvtárakra ezért jelent nagy veszélyt a hazai könyvtárak között meglehetősen gyakori ún. hatalom- és a szerepkultúra. Ilyen szervezetekben nem ritka, hogy a kívánatos változás elmaradása miatt a vezető beosztottaira hárítja a felelősséget. Ugyanakkor a “változási-változtatási kezdeményezésekkel szembeni ellenállás nemcsak a munkatársakban keletkezik, hanem a vezetőkben is ott van – többnyire anélkül, hogy ez tudatosulna. A változás ugyanis nemcsak munkatársaik “működési módjának” megváltoztatását, hanem a saját gondolkodásmódjuk, megszokott vezetői technikáik és viselkedésük megváltoztatását is igényli.” (MG)