Nem akarok hinni a szememnek, fülemnek
– amikor azt hallom, attól, hogy a könyvtárigazgató azt gondolja, ha megosztja szobáját kollégájával egy szakmai kiránduláson, csorbulni fog a tekintélye;
– amikor a vezető azt hiszi, ha rendezvény előtt (annak megszervezése mellett) a terempakolásnál öt széket arrébb tesz, nemcsak a karikagyűrű esik le az ujjáról, de elveszti tekintélyét;
– ha hölgy kollégájának könyvcsomag becipelésének segítését csak másik beosztottja odahívásával jut eszébe ‘megoldani’.
Azt hittem, ez a szemlélet már a múlté. Vagy ezen a téren is dívik a retro?